Kaleidoszkóp Hagyományőrző Klub

 

 

In Memoriam Telch György

 

 

 

Váratlanul ért és szomorú szívvel olvastam, hogy Telch Gyuri bácsi földi életét befejezte. A család közeli barátjaként számos emlék elevenedett fel bennem. Gazdag élettörténetével könyveket lehetne megtölteni. Könyveket, melyeket annyira szeretett. Nem emlékszem egyetlen alkalomra sem, hogy találkozásunkkor ne lett volna kezében valamilyen kiadvány. Mint egy könyvnek, az életnek is több fejezete van.

 

Első fejezet, Zombor

1936-ban a Vajdasági Zomborban született Gyuri bácsi és itt töltötte kisgyermekkorát, ami bár történelmileg zivataros időszak volt, mindig szeretettel emlékezett vissza szülővárosára, gyermekkori barátaira. Világtörténelmi pillanatokat élt át, amikor 1941-ben Bácskát visszacsatolták Magyarországhoz. Mikor szülővárosa Jugoszláv fennhatóság alá került, a család az emigráció mellett döntött. A távoli Kanadába készültek. Kanadába - több ezer kilométerre az otthontól, túl az óperencián, messze az ismeretlenben. Mégsem volt ismeretlen számára: kedvenc ifjúsági indiánregényei a földnek ezen a részén játszódtak, így izgalmas kalandként fogta fel az utazást, egy új expedícióként.

 

Második fejezet, Medicine Hat

Gyuri bácsi tinédzser korát a Sziklás-hegység szomszédságában fekvő varázslatos kisvárosban, Medicine Hat-ban töltötte. Számára ez egy megelevenedett könyv lehetett, az óriási hó, az igazai kanadai zimankó és az első kanadai barátok… Kivételes tudására jellemző, hogy érkezésekor ugyan nem beszélt angolul, de az iskolák megkövetelték a nyelvtudást. Ezért a szavak nyomtatott erdejébe indult, a könyveket hívta segítségül, amellyel szókincse napról-napra bővült. Első diákmunkájára mindig büszke volt, pár dollárt keresett a helyi boltban csomagolóként.

 

Harmadik fejezet, Torontó

Életének meghatározó részét az Ontario-tó parti városban töltötte. A szeme előtt változott a kisváros metropolisszá. Már a városban élt, amikor a mai North York területén farmok volt és malmok őröltek a folyópartokon. Szemtanúja volt Kanada leglátványosabb építményének a CN Tower építésének. Itt érte el karrierje legnagyobb mérföldköveit: dolgozott biztosítónál és professzora volt a Seneca College-nak. És itt találkozott élete párjával, ahogy ő mondta mindig “az én Mrs.-em, Rózsika”. Példamutató családi életet éltek és nevelték a gyerekeket: Tinkát és Tamást. Kanadai életük során sem asszimilálódtak teljesen a kanadai társadalomba, mindig fontosnak tartották a magyar gyökereiket. Gyuri bácsi mindig irodalmi igényességgel beszélt magyarul, még ha csak hétköznapi témákról is volt szó. Aktív részese volt a torontói magyar közösségnek. “Nincs más haza, csak az anyanyelv” - mondja a vers, és ez a mottója a Kalejdoszkóp folyóiratnak, amelynek tulajdonosa volt. A folyóirat, ami 1998-as indulása óta egyedülálló értéket képvisel a diaszpóra magyar kulturális folyóiratai között. A folyóirat útját Rózsával közösen egyengették, számos irodalmi mérföldkövet értek el: a lapban kortárs költők, írók verseit, prózáit először publikálták premierként. A kiadvány sikerét jelzi, hogy világszerte vannak előfizetői.

 

Negyedik fejezet, A Könyvtár

Gyuri bácsi mindig olvasott valamit. Akár angolul - akár magyarul, mindig keze ügyében volt egy kiadvány. Történelmi témájú kiadványokból egy egész személyes könyvtára is volt. Tudása széleskörű volt, nem volt olyan kérdés a világtörténelemben, amire ne tudott volna választ adni. Óriási szókincse és irodalmi tapasztalata megmutatkozott műfordítói munkáiban is. A Kalejdoszkóp folyóiratban megjelent fordítások nagy része az ő munkáját dicsérte.

 

Ötödik fejezet, Az örökkévalóság

Fájó ürességet hagy maga után Gyuri bácsi hiánya. Optimizmusát, jó kedélyét, racionális világlátását, a család iránti elkötelezett szeretetét, végtelen segítőkézségét sosem feledjük.

 

Csibi Balázs