Rólunk írták | Media


A magyarságkutatás Kanadában

A magyarságkutatás Kanadában az 1970-es évektől kezdve virágkorát éli. Népünk történelmével, szellemiségével, kultúrájával foglalkozó kiadványok egész sora látott napvilágot magyar, angol és francia nyelven a múlt század elejétől. A tárgyat összegező Canadian Studies on Hungarians című, négykötetes bibliográfia kétezernél több magyarság-vonatkozású referensz munkát, monográfiát, esszégyűjteményt, tanulmányt, disszertációt, s mindenekfölött szépirodalmi munkát tart számon. Dancs Rózsa Vaddisznók törték a törökbúzát című gyűjteménye e kiterjedt irodalom szerves tartozéka. Az itt közzétett írások – egy-egy gyöngyszem a királyi koronán – ismerősek az olvasó számára. Nagy részük megjelent folyóiratokban, antológiákban és újságokban. Némelyiket – aktualitása miatt – újra és újra közöltük, egyiket-másikat díjakkal jutalmazták illusztris irodalmi pályázatokon.

Írásainak egy része hazájából fakad vagy ahhoz tér vissza, a másik, s immár túlnyomó többsége, választott földje közegéből eredezik. Mindkét csoportot mélységes humanitás és nemzetünk iránti őszinte elkötelezettség hatja át. Rózsa Érmihályfalván született, s a háromszéki Sepsimagyaróson nevelkedett. Ez utóbbinak adózik az olykor szürrealista színekben ecsetelt, vallomásszerű elbeszéléseiben, amilyen e kötet címadó, feledhetetlen írása. Lírai hangú visszaemlékezése az ötvenhatos szabadságharcról egyedülálló, a kisebbségi sorsba kényszerítettek lelkében visszhangra talált nemzeti küzdelem megrázó dokumentuma.

A sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumban végezte középiskolai tanulmányait, majd a Marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskolán tanári oklevelet szerzett. További tanulmányokat folytatott a Kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem filológia szakán, és évtizeden át magyar nyelvet és irodalmat tanított szűkebb pátriájában, gyakran – az adott nemzetiségi politika következtében – nehéz körülmények között.

Némely írásában megrázó szavakban szól a kisebbségi élet mostohaságairól, arról a feszélyezettséggel, kiszolgáltatottsággal és a józan ésszel nehezen felfogható kicsinyességgel terhes világról, amelyből végül is elmenekült. Két kisgyermekével 1988-ban érkezett Kanadába. Egy új, az emberi méltóságnak megfelelő egzisztencia megteremtése közepette beiratkozott a Torontói Egyetemre, és történelemből, valamint könyvtártudományból szerzett diplomát, magisteri (M.A.) fokozaton.

Hivatása mellett megőrizte kapcsolatát az irodalommal; esszéi, recenziói, ismeretterjesztő tanulmányai egész sora jelent meg nyomtatásban, új színekkel gazdagítva irodalmi világunkat. Férjével, Telch Györggyel évek óta mint könyvkiadó és a diaszpórában manapság páratlan Kalejdoszkóp című folyóirat szerkesztésével szolgálja magyar és angol nyelven a szétszórattatásban olyan fontos szerepet jelentő nemzeti megmaradás ügyét. Szellemiségét nemcsak az egyetemes magyar, hanem elsősorban a gazdag erdélyi kulturális hagyományok formálták. Írásaiban olykor tetten érhető nemcsak Tamási Áron népi mítoszba, szürrealizmusba hajló líraiságának hatása, hanem a kortárs Sütő András realista ábrázolása is. Előbbi jegyeit mutatja Rózsa ünnepi hangulatú jellemzése, amikor arról szól, hogy a székely falucskát a portákra ráhajló erdő eltakarja az arra vetődők elől, vagy amikor a Vaddisznók törték a törökbúzát című novellájának gyermekhősei fülüket az életet adó földhöz tapasztják, hogy hírt kapjanak a szabadságharcosok megsegítését vállaló férfiak sorsáról.

Sütő Andrást nyíltan vallja példaképének, szellemi, emberi vezéregyéniségnek, akinek Torontóban elhangzott biztatására kezdett foglalkozni rendszeresen és hivatásszerűen a publicisztikával. A nagy író credójával – „Úgy cselekedjünk, hogy megmaradjunk!” – teljes azonosulást vállalt, azt is mondhatjuk, hogy mint tollforgatónak ez a tétel lett az ars poeticája. Tudja, hogy aki a megmaradásért dolgozik, akárhol is éljen a földön, az nemcsak a saját, hanem népe fennmaradásának is letéteményese. Ez vonatkozik korunk egyénére, s ez áll az utódállamokban vagy a világ minden zugában kisebbségi sorsban élő nemzetekre. Ez a hit segítette át Dancs Rózsát a kezdeti nehézségeken új hazájában, de ez a hajtás formálta az itt csúcsokat elért de Pédery-Hunt Dorát, D. Veress Károlyt, Máyer Jánost, G. Simon Erikát és társait, akiknek a nevével a kötet lapjain találkozunk. A sütőandrási megfogalmazás értelmében a szelíd keresztényi jósággal párosuló konok fegyelmezettség és a minőségi tartás fegyvere lehet egy nemzetnek. Bizonyára ez a gondolat vezérli az olykor kilátástalannak tűnő helyzetében Erdély, Felvidék és Délvidék magyarságát.

Rózsa írásait hagyománytisztelet, őszinteség és a dolgok mélyére való behatolás jellemzi. Hálával emlékezik szüleire, az útját egyengető nevelőire, a hagyományainkat álmukban is dédelgető művészekre, írókra-költőkre, akik a nemzet napszámosaiként naponta vállalták a veszélyt vagy a megvetést, a mellőzést és a jogtalanságot. Patinás gyűjteményében nemcsak kimagasló hősöket örökít meg, hanem egyszerű szántó-vető embereket is, akiktől a meg nem alkuvást, az egyenes gerinc erkölcsi kötelességét leste el gyermekkorában (Március idusán). Az olvasó számára üdítő a kötet tárgyi sokoldalúsága, szemléletes stílusa, nyelvének gazdag kifejező ereje. Hősnője egyik helyen katrincával törli meg arcát, pihenésre az odorba megy, hogy onnan szemügyre vegye a porta szege-likát (Jusztina).

Esszéiben nemcsak szubjektív értékelése tapintható ki, hanem elmondhatjuk azt is, hogy a kanadai magyar művészekről kevesen írtak hozzá hasonló szakavatottsággal. Pédery-Hunt Dóra művészetére úgy hívja fel a figyelmet, hogy állásfoglalásra is kényszeríti a környezetét: a pénz világában nem pazarolhatjuk el értékeinket. Oly módon mutatja be Dálnoki Veress Károly és Bényei András szobrait, G. Simon Erika és Gottlieb Péter festményeit, hogy előhívja mindegyikük alkotásaiban az egyetemes emberi üzenetet is. Pozitív életfelfogásának tulajdonítható, hogy mindenben és mindenkiben felkutatja a jót, s a becsületes emberekben kivetíti a példamutatót. Bizalommal bocsátjuk útjára Dancs Rózsa írásainak válogatását mint az új évszázad első fecskéjét. Hogy lesz-e jövője a kanadai magyar irodalomnak, arra munkásságával éppen ő ad biztatásul zálogot.

Miska János

Victoria, B.C., 2000. február 1.