Rólunk írták | Media


Varga Gabriella: Összetartozunk – Torontóban élő ötvenezer honfitársunkkal is

Kanadáról első hallásra az Atlanti-óceántól a Csendes-óceánig terjedő, északon a Jeges-tengerrel, délen és északnyugaton az Amerikai Egyesült Államokkal határos észak-amerikai állam, területének nagysága szerint (közel 10 millió km2) Oroszország után a világ második legnagyobb országa ötlik fel előttünk. Ha folytatjuk tűnődésünket, eszünkbe jutnak az őslakó huron indiánok vagy az irokézek, s róluk nyomban az is, hogy Kanada ma egy multikulturális állam, amelynek teljes népessége (33 millió) több mint nyolcvan százalékát bevándorlók teszik ki. A természetnek a Sziklás-hegység vonulatában és a Niagara-vízesés zuhatagaiban megmutatkozó csodáival válik teljessé a kép, no és persze a felhőket karcoló épületóriásokkal, amelyek az ország fővárosa, Ottawa mellett Torontó belvárosának is szó szerint „legkiemelkedőbb” látványosságai.

Ha nem sétáltunk volna a felhőkarcolók között és nem szemléltük volna Kanada legnagyobb városát a vele közvetlen szomszédos hatalmas Ontario-tóval együtt a CN-torony magaslatából, talán el sem hittük volna, hogy tízezer kilométernél is távolabbra repültünk hazánktól. Nemcsak azért, mert Torontóban a növényzet nagyjából megegyezik a mifelénk megszokottal, hanem mert magyar honfitársaink vendégszeretetét élveztük; magyar szentmisén vettünk részt; magyar rádiónak nyilatkoztunk; magyar közönség előtt, magyar házigazdákkal és magyar díszvendégekkel tartottuk meg előadásunkat a Magyar Házban; és csak azért nem mentünk el a város több magyar éttermének és élelmiszerboltjának valamelyikébe (például a Coffee Mill-be vagy a Mézes Mackóba), mert szívesebben ismerkedtünk a helyi ízekkel. Kanadában töltött egy hetünk alatt bármerre jártunk-keltünk, Magyarországról vagy Erdélyből elszármazott földijeink kísértek és fogadtak bennünket; Torontóban magyar könyvesbolt polcait böngésztük élénk érdeklődéssel; programjaink között kanadai magyar lapokat olvastunk; s nem csekély csodálattal szemléltük, hogy a beiratkozásra kijelölt egyetlen szombati napon a hétvégi magyar iskolába a 231. gyereket már nem tudták felvenni…

Mindez akkor válik érthetővé, amikor a Kárpát-medencéből arra járó vándor megszerzi az értesülést: Kanada egyik városában, jelesül Torontóban a hivatalos adatok szerint is annyi magyar honfitársunk él, mint amennyi Európa egyik országában, jelesül Ausztriában összesen: ötvenezer. Ez az ötvenezer (a legfrissebb adatok szerint 54 ezer) magyar pedig – vagy legalábbis ennek jelentős része – megpróbálja a két és fél milliós multikulturalitásban megteremteni a maga kis szülőföld-zugait, és azokat ápolja, óvja minden erejével. Hogy konkrétabbra is lefordítsuk az iménti utalásokat: az Első Magyar Református Egyház, valamint az Árpádházi Szent Erzsébet-plébánia templomának padsorai – s ebben Vass Zoltán lelkész, valamint a többkötetes költő, Sajgó Szabolcs jezsuita atya érdemei kétségkívül hangsúlyosak – vasárnapról vasárnapra teljesen megtelnek. Így volt ez szeptember 12-én is, amikor több száz katolikus honfitársunkkal együtt ünnepelhettük a főcelebráns, dr. Vencser László pappá szentelésének 39. évfordulóját, s amikor a Katolikus Férfiak Társasága nagyszámú magyar közösségével is megismerkedtünk. A beszélgetésekből az is kiderült, hogy a Torontóból sugárzott, egyetlen kanadai (élő) magyar nyelvű, heti félórás televízióműsor megtekintését, illetve a Bede-Fazekas Zsolt által szerkesztett és hetente két órában (szombaton délután 4-től 6-ig) jelentkező magyar rádióadás meghallgatását Kanada-szerte senki honfitársunk el nem mulasztaná! Bede-Fazekas Zsolt és felesége, Papp Hortenzia vették át egyébként egy évvel ezelőtt az antikvárium jellegű, de új köteteket is kínáló Pannónia könyvesboltot, amely kirakatában a magyar zászlóval már messziről hirdeti: ebben az üzletben csak magyar nyelvű olvasmányt keressen az ide betérő! Polcain ott van az Egyesült Államokban, sőt az óhazában is jól ismert, terjesztett és olvasott Kanadai Magyarság (A nyugati világ legnagyobb magyar hetilapja), a Magyar Élet (Független nemzeti, polgári hetilap), a Magyar Jelen havilap és Észak-Amerika egyetlen kulturális folyóirata, a nyolcadik esztendejében járó, kéthavonta megjelenő, kétnyelvű, angol-magyar Kalejdoszkóp is.

A Pósa Zoltán által egy helyütt „az amerikai kontinens legjelentősebbé izmosodott irodalmi és kulturális folyóirataként” említett Kalejdoszkóp (nem elírás, a szó a Pallas Nagy Lexikonban szereplő formát követi) kanadai tartózkodásunk egy hete alatt mindvégig főszerepet játszott. Már csak azért is, hiszen Torontóba a folyóirat kiadó-főszerkesztője, Dancs Rózsa író meghívására érkeztünk, és Márton Áron és Jakab Antal erdélyi püspökök szellemi öröksége című előadásunkat is a laphoz szorosan kapcsolódó Kalejdoszkóp Irodalmi Kávézóban tartottuk.

Márton Áron és Jakab Antal szellemi öröksége

Előadásunk időszerűségét két kerek évforduló adta: ez év április 2-án 30. évfordulója volt annak, hogy Márton Áron utódlási joggal kinevezett és Rómában szentelt segédpüspöke, dr. Jakab Antal átvette nagy elődjétől a gyulafehérvári egyházmegye kormányzását, szeptember 29-én pedig a nagy előd, Isten szolgája, boldog emlékezetű Márton Áron püspök halálának 30. évfordulójára emlékez(t)ünk. Ezek az évfordulók újból alkalmat adtak és adnak arra, hogy felidézzük: e két egyházi vezető nem „csak” a szűkebb értelemben vett egyházban, hanem népben, nemzetben gondolkodott, s döntéseit, cselekedeteit, egész főpásztori munkásságát a kommunista diktatúra legnagyobb szorításában is töretlenül, megalkuvás nélkül a nemzet egészének a szolgálatába állította.

„Nem ülhetünk ki az útszélekre, hogy a zajló élet folyását kívülről figyeljük. Nem zárkózhatunk be a templomba sem, hogy azt, ami a piacokon történik, ne lássuk. Az események az életünkön mennek keresz¬tül, tehát ami történik, nemcsak a világ dolga, hanem a mi dolgunk is. Ha új korszak van keletkezőben, mindannyiunkat közelről érdekel, hogy az új korszak milyen csillagzat alatt születik” – hangzanak Márton Áron gondolatai. „Egy népnek szerencséjéhez, sorsa biztonságához hozzá tartozik mint feltétel szorgalmuk, tudásuk és kultúrát teremtő erejük. Itt nem a sport szabályai érvényesek, a másodpercek részleteinek esélyei, hanem a mindennapi állandó legnemesebb verseny törvényei. Ez a verseny önzetlen és összetartó és a nagyközösség harmóniáját is keresi. Vallom és egész életemben gyakoroltam is, hogy egyetlen rövid földi élet keretében kell mindenkinek megmutatnia emberi fennköltségét Isten és az emberek előtt s a történelem mindig szoros kötelmei alatt, felelősségtudattal, lelkiismeretességgel végzett eredményes és közhasznú munkában kell kifejeznie hűségét népéhez” – tanulhatták meg hívei Jakab Antaltól, s éppen ez az ő szellemi örökségük.

Főpásztori nagyságukat és nemzeti összetartozásunk megkérdőjelezhetetlenségét fejezték ki rendezvényünk római katolikus egyházat képviselő fővédnöke, dr. Miklósházy Attila püspök, a nyugati magyar lelkészek Torontóban élő nyugalmazott egyházi vezetőjének gondolatai is – „Mindkét püspököt hitvalló hősöknek tekintem a magyarság érdekében és hitük megvallásában. (…) Imáimban Erdély mindig szerepel, és ezt nem lehet elválasztani magyarságunk megvallásától. (…) Az Úr Jézus meg a Magyarok Nagyasszonya oltalmába ajánlom vállalkozástokat” –, amelyeket a minket és előadásunkat díszvendégként megtisztelő, gyergyószárhegyi születésű dr. Nagy László, a torontói főegyházmegye püspöki vikáriusa osztott meg a jelenlévőkkel.

A magyarországi kormányváltás, a kettős állampolgárságról szóló törvény elfogadása, az egy nemzetben való gondolkodás és összetartozásunk törvényerőre emelkedése, valamint az ökumenizmus személyeink által is oly hangsúlyosan megnyilvánuló képviselete és támogatása – e négy szempontra tekintettel gondolni sem akartunk arra, hogy torontói honfitársaink közösségébe az anyaország üzenete nélkül is megérkezhetünk. Éppen ezért felkértük a protestáns egyházat és a hazai politikumot egy személyben képviselő Balog Zoltán társadalmi felzárkózásért felelős államtitkárt, református lelkészt, hogy vállalja el rendezvényünk hazai fővédnöki tisztségét. Balog Zoltán írásban elküldött üzenetét – a keresztények egységét jelképesen ezzel is kifejezendő – nem mi, hanem kérésünkre a szintén díszvendégünkként jelen lévő P. Sajgó Szabolcs SJ, a Szent Erzsébet-templom plébánosa olvasta fel, a levél tartalmát pedig Dancs Rózsa és legfőbb munkatársa, férje, a délvidéki születésű Telch György a magyar ügyért Torontóban végzett évtizedes munkájuk legnagyobb jutalmaként értékelték. A műsort, amelyet házigazdáink és díszvendégeink mellett a Magyar Ház elnök asszonya, Szabó Katalin is megtisztelt jelenlétével, … című saját költeménye előadásával maga a szerző, Sajgó Szabolcs, hangulatos zongorajátékával pedig Juhász Sándor színesítette. Előadás után az intézmény elnöke és sajtóigazgatója végigvezetett a Kanadai Magyar Kultúrközpontnak méltán nevezett Magyar Ház emeletein, termein és irodáin, hogy személyesen is meggyőződhessünk arról, miért a torontói az emigráció legnagyobb Magyar Háza, s hogy széles körű tevékenységüket számos kiadvány, DVD és más tájékoztatóanyag által közelebbről is megismertessék velünk.

A kanadai egyházi iskolákat az állam tartja fenn

Miközben Kanada legnagyobb zarándokhelye, a Midland városban lévő Kanadai Vértanúk Kegyhelye felé tartottunk, dr. Nagy László, a torontói főegyházmegye püspöki vikáriusa elmondta: Kanadában nagy hagyománya és tekintélye van a felekezeti oktatásnak. Az első római katolikus iskolát 1841-ben alapították kormányhatározattal, így a tanintézmény alapításától kezdve élvezte az állam támogatását. A teljes katolikus iskola-hálózatot – az állami iskolák mintájára – 1863-ra szervezték meg, és valamennyi intézményt, éppúgy, mint a többi iskolát, megilleti az állami támogatás. A statisztikai adatok is önmagukért beszélnek: Ontario állam 12 millió összlakosságának mintegy 33%-a, 3 611 688 fő római katolikus vallású. Számukra a katolikus egyház 29 tanfelügyelőség irányításával 1500 iskolát tart fenn, amelyben mintegy 600 ezer diák tanul. A torontói főegyházmegyében 6 katolikus igazgatóság felügyelete mellett 494 általános iskolában, 94 középiskolában (gimnáziumban) és egy katolikus egyetemen összesen 293 ezer diák tanul.

Megtudtuk: ma is 100%-ban az állam gondoskodik a katolikus iskolák fenntartásáról, a politikai hatalom ugyanakkor abba nem szól bele, hogy ezekben a tanintézetekben mit és miből mennyit tanítsanak – ezt meghatározni az iskolák szuverén joga. Működésük alapját képező Alapszabályukat a Püspöki Konferenciákkal közösen dolgozzák ki, a diákjaiknak bemutatott szentmisékért pedig a területileg illetékes plébánia felel. Az is a plébános döntése, hogy erre évente hány alkalommal kerül sor. (Havonta egy szentmise ajánlatos. Az iskola tornatermében, vagy ha a gyerekek szállítása megoldható, a felelős plébánia templomában tartják.)

Nagy László elmondta: a templom és az iskola között nagyon szoros a kapcsolat, az együttműködés. Ők, papok naponta végiglátogathatják az osztályokat, és órákat is tarthatnak, az állam ebbe sem avatkozik be. Szentgyónást szerveznek, lelkigyakorlatot tartanak az egész iskolának. Rózsafűzért a plébános beleegyezésével a hívek is taníthatnak. A szentségekre való felkészítést az iskola végzi, de minden plébánia megszervezi a közvetlen felkészítést. Mint fogalmazott, ha jó a kapcsolat az igazgató és a plébános között, akkor az iskola lesz a pap második otthona. „Iskoláinkban erős a katolikus szellem, a mindennapok középpontjában a katolikus identitásra való nevelés áll. Ezek az intézmények Krisztusközpontúak, programjukban a hit átadása is szerepel. És ezekben az iskolákban messzemenően magasabbak az elért eredmények, mint az állami tanintézetekben, ezért is ragaszkodnak a szülők annyira hozzájuk és támogatják minden erejükkel” – zárta szavait Nagy László.

Nincs korrupció, kötelező az önkéntesség

Egy hét után – miután természetesen a Niagara látványával is megpróbáltunk betelni – egy olyan országot hagytunk magunk mögött, immár az Atlanti-óceán felett repülve, amelyben nyomokban sincs korrupció (hivatali alkalmazottnak legfeljebb egy szál virágot lehet átadni, de tábla csokoládét például már nem), ahol nagyon szigorú a munkafegyelem (a délelőtti tízórai és a déli ebédszünet időtartama az életkor előrehaladtával emelkedik, a szünetek kivételével pedig a munkaterületet elhagyni nem lehet), ahol gyerek és felnőtt számára egyaránt kötelező az önkéntes munka (évente … ilyen napot kell az állampolgároknak igazolniuk), ahol nemigen érezteti hatását a világgazdasági válság, s ahol nagyon magas a jótékonykodási, adakozási hajlam. S ahol – tegyük hozzá – az átlagkereset … dollár.Messze állunk mi ettől. Érdekes módon mégsem ez az érzés uralkodott el bennünk a müncheni repülőtéren, majd a linzi, majd a bécsi, majd a budapesti vasútállomáson, hanem az, hogy él Torontóban ötvenezer magyar honfitársunk, akikkel mi összetartozunk, s akik velünk összetartoznak.

Ahogy Miklósházy püspök írta hazaérkezésünk után küldött soraiban. Meleg hangú levelét azóta is gyakran elő-elővesszük, hogy újra és újra átjárjanak az emlékek:

„Örülök, hogy elfáradtatok ilyen messzire a mi látogatásunkra és egy kis erdélyi levegőt hoztatok magatokkal. Köszönet a könyvekért is, amiket lassan élvezve olvasgatok és közben Rátok, meg Erdélyországra gondolok. Maradunk egyek imáinkban és az Úr Jézus szeretetében és szolgálatában…”

Maradunk egyek – ez ma minden magyar számára a legfontosabb üzenet.Ez kell hogy legyen a legfontosabb üzenet…

Varga Gabriella, Vencser László

Kanadában közel 270 ezer magyar él

Első bevándorló magyarjaink 1886-ban települtek át Kanadába az amerikai Pennsylvaniából. Őket követték a nagy háború előtti Magyarországról érkező csoportok. Nagyrészük nincstelen földműves volt, a mai Manitoba és Saskatchewan tartományokban telepedtek le az államtól jutányos áron vásárolt földeken. A két világháborút és az 1956-os forradalmat újabb tömeges kivándorlási hullámok követték.

A magyar kanadaiak száma ma 267 255 fő; fejlett társadalmi, felekezeti, nevelési, tudományos és kulturális intézményekkel vannak jelen Kanada életében. Bár minden tartományban élnek magyarok, túlnyomó többségük a nagyobb ipari városokba tömörült. A kanadai magyarság a hivatalos statisztikai adatok szerint Ontarióban összpontosul.A 2001-es népszámlálás adatai szerint – az anyanyelv használata alapján, az elszakított területekről érkezetteket is beleértve – 128 000 az Ontario területén élő magyarok száma! A nyelvben és a nemzeti érzésben egyesült magyarság fő centruma tehát Ontario, itt tehát a határokon átívelő nemzeti egység gondolata gyakorlati formákat ölt.

A magyar közösség a befogadó ország hivatalos megítélése szerint a békés integrálódás iskolapéldáját mutatja. Amellett, hogy igyekezett mindig a társadalom hasznos rétegévé válni, a magyarság megőrizte nemzeti hagyományait. Kanada-szerte, de főleg Torontóban, minden egyházi felekezet jelen van gondozott magyar templomokkal, s mellettük kultúrotthonok, irodalmi körök, művészegyesületek, félévszázados múltú tánccsoportok, énekkarok, jótékony célú, tudományos és szakmai szervezetek fogják össze a magyarságot. Torontóban és környékén él a legtöbb magyar üzletember, magyar orvosok, állatorvosok gyógyítanak, magyar mérnökök terveznek, építenek, két magyar könyvesboltot tartanak fenn, magyar lakóházak vannak, magyar gyógyszergyár, bortermesztés üzemel, magyar üzletek, éttermek vannak, köztük olyan is, amely félévszázados múltra tekint vissza. A torontói magyarság szakmai rétegének a súlyát jelzi, hogy – Kanadában egyedülállóan – közel 200 oldalas magyar telefonkönyvet is szerkesztettek, az úgynevezett Business Directory-t.

Aligha létezik kanadai egyetem és főiskola, amelyen ne tanítanának világszerte szaktekintélynek örvendő magyar professzorok, tudósok, kutatók. A Torontói Egyetemen magyar nyelvet, irodalmat és történelmet oktatnak, itt működik a Hungarian Research Institute is, és a minden helységben működő hétvégi magyar óvodák és iskolák mellett hétvégi magyar középiskolát is működtetnek. A torontói egyetemi könyvtárának magyar gyűjteménye 30 000 kötetes. Hasonló könyvállománya van a torontói városi könyvtárnak is, amely 200 oldalas külön nyomtatott katalógusban közli magyar kínálatát. A Kanadai Országos Könyvtár, miként a kanadai Nemzeti Levéltár, valamint a Hungarian–Canadian Heritage Collection is több ezer kötetre tehető magyar gyűjteményt tart számon. Torontóban található a nyugati emigráció legnagyobb kultúrközpontja többtízezer kötetet számláló könyvtárral, múzeummal, állandó képtárral és élénk kulturális, közösségi élettel. Az utóbbi években itt számos művész és közéleti személyiség mellett Sólyom László magyar köztársasági elnök is megfordult.

(Dancs Rózsa összeállítása nyomán)

Dancs Rózsa az általa kiadott-szerkesztett Kalejdoszkóp című folyóiratról:

„Az 1998-ban alapított és a National Library of Canada – Kanadai Nemzeti Könyvtárban ISSN 14805499 számmal bejegyzett Kalejdoszkóp–Kaleidoscope című, kétnyelvű, magyar–angol kulturális folyóirat fő célkitűzése az anyanyelv ápolása, az anyanyelvű kultúra megőrzése és terjesztése az emigrációban, nemzeti értékeink megismertetése a már magyarul nem beszélő második, harmadik nemzedék tagjaival és az angol nyelvű társadalommal. Immár a nyolcadik évfolyamot szerkesztve mint főszerkesztő elmondhatom, hogy egy stabil szellemi, kulturális hidat építettünk ki az otthoni és a külföldre szakadt nemzettársaink között. Mint az észak-amerikai diaszpóra egyetlen ilyen jellegű és színvonalú folyóirata sikerült felhívnunk a figyelmet az egyetemes magyar kultúrára az idegen ajkú világban is, tekintélyt szerezve a magyar névnek. A folyóirat égisze alatt működő Kalejdoszkóp Irodalmi Kávézó rendezvényein havi rendszerességgel, alkalmanként gyakrabban is könyvbemutatókat, hangversenyeket, kiállításokat, író-olvasó találkozókat, gyermekműsorokat, filmvetítéseket és egyéb olyan programokat szervezünk, amelyek az anyanyelvápolást, hagyományőrzést, értékvédelmet, a nemzeti érzés elmélyítését szolgálják, és ezzel meggyőződésünk szerint össznemzeti érdekérvényesítést valósítunk meg.”