Üdvözöljük | Welcome


Nagy horderejű kis könyv: Dancs Rózsa Pokoljárása - Magyar Krónika, 2015. január 14. Veszely Ferenc

 ”Aligha születettvalaki magzat- vagy gyermekgyilkos anyának. Az Úristen minket,nőket, úgy teremtett, hogy semmi sem tudja felülmúlni bennünk azanyai érzést. Mégis, a ... statisztika mintha azt sejtetné, hogyRomániában az anyák nagy része messze az állati szint alásüllyedt – megadták a testnek, amit az ösztön irányított,aztán méhük gyümölcsét a legpokolibb módon elpusztították,még ha világra is hozták kisdedeiket.
Földi paradicsomnakkikiáltott pokolban élt és halt ott akkor magzat és asszony,amelyből nem volt menekvés. A Teremtés rendje borult fel.”[Dancs]

ACeausescu érában az emberek két, nemzetpolitikai szemponttalindokolt intézkedés harapófogójában találták magukat. Azegyik, a nemzetközi bankárvilág kamatjától való mielőbbimegszabadulás érdekében hozott határozat az volt, hogy a lehetőleggyorsabban ki kell fizetni ezt a kiszipolyozó adósságot. Amásik politikai intézkedés a népszaporulat szándékos növesztésevolt annak érdekében, hogy a Magyarországtól jogtalanul elcsatoltterületeket „a föld azé, aki benépesíti” jogánmegtarthassák. Amennyiben a cél szentesíti az eszközt, azemlített nemzetpolitikai szempontból mindkét határozatszentesítve volt, a végrehajtás mindkét oldalról drakonikus. Azeredmény az volt, hogy amíg egyik oldalról diktatórikusannövelték a szaporulatot, a másik oldalról diktatórikusanelvették az emberek megélhetését. Nemcsak az élelmiszertcsökkentették drasztikusan, de a fűtést, világítást is.Tetézte a bajt, hogy a bevezetett jegyrendszer a notóriusan rosszulműködő román bürokráciának és infrastruktúrának utalta ki anem-kommunista párttagok óriás többségét, a törvények be nemtartása a hírhedt securitáté túllengéseinek tette ki aszerencsétlen lakosságot. Innen az a valós pokol, amiről e könyvtanúskodik.

Melyszegény szülő kívánt csecsemőt egy sötét, hideg lakásba,ahol a már meglévő gyermekek is éheztek és betegeskedtek, ahollátni se lehetett tej vagy tejtermékeket Csernobil előtt? Aholrettegésben élt mindenki, még az elvtársak is, egymástól félve?Ahol a halállal fenyegető abortusz is kívánatosabb alternatívánaklátszott a szülésnél. Így borult fel a teremtés rendje.

Akönyv dokumentál és mesél. De míg a dokumentáció maga a pokol,a mese maga a lélekemelő heroizmus. Dancs mindent megtesz azért,hogy a teremtés rendje ne boruljon fel, és minden nehézségen –az említett helyzeten,  nyolc veszélyeztetett terhességen,ittas, erőszakos, jellemtelen spicli páron – át, végülmindezektől gyermekeivel Kanadába menekülve győzedelmeskedik, ésúj társával normális, egészséges, két gyermeket nevel fel,Tamást és Katinkát.  Ha Isten velünk, ki ellenünk?

Végea történetnek? Koránt sem, mert a könyv egy „kijövetel” is,a szerzőnek talán legfontosabban az, ami egy sereg morális-igazságossági- szellemi-egészségségügyi, vallási, stb. kérdéstis felmerít, amelyeken godolkozásra, mérlegelésre, sajátállásfoglalásra is kötelezi az olvasót. És Dancs nemcsak vall,kiegyenlíti a számlát is.  Ország széltében hosszábanpublikáltan kimutatja, hogy az a volt férje, aki őt elárulta,megcsalta, megerőszakolta és megkeserítette gyermekei életét,sőt gyilkossággal is vádolható, az lehetett gyermekei biológiaiapja, neki ő egy semmirevaló senki.  Szót sem érdemesvesztegetni rá, abban a könyvben, ami róla is szól, amiben mégissemmi egyénisége – még neve sincsen. Karakter gyilkosság? Azám, a javából! Nem szándékosan és nem bosszúból indíttatva,de annál hatásosabban. S az olvasót egyfajta kielégülés öntiel,  mint amit egy igazságtétel után érez. A végrehajtásolyan finom, az erkölcsi szint olyan magas, hogy a bosszúnak még agondolata se merülhet fel, s  ha felmerülne, irrelevánslenne. Hiszen a bosszú is indokolt lenne és megbocsájtható azokután, amit ő a „férjeurától” elszenvedett. Dancs egyszerűencsak leveti magáról amit ráruháztak, mert meg akar szabadulni mégaz emlékétől is annak. Farizeuskodás lenne most Dancsotkereszténységére  emlékeztetni, elvárni a mindentmegbocsájtó keresztény szeretet tőle az őt évekig megalázóférje vagy a kommunisták iránt. Dancs  igaz, valósIstenhívő, és netán el fog jönni az idő, amikor meg fog tudnibocsájtani,  de ezt nem nem jogos elvárni tőle. Örüljünk,hogy megtörtént a talpraállás, értékeljük hogy annyimegaláztatás, igazságtalan bánás, szándékos szenvedtetés,diktatórikus elnyomás és megfélemlítés ellenére,  felnőttlánya tanúsága szerint „egészséges, vidám, segítőkész ésaktív.”

Majd,ha akarja, egyszer majd megbocsájthat a senkiházinak meg akommunistáknak, vagy sem. Mert, és itt az első nagy moráliskérdés ami felmerül ebben a könyvben: megbocsájtható-e egygyilkosság? Elvárhatjuk-e hogy megbocsásson egy anya annak aférjnek, aki keservesen hordott koraszülött magzatait sorrasemmibe vette és az ő tudta nélkül parancsot adott, hogy hagyjákmeghalni őket? Megbocsájtható-e egy állami titkos szervezetnek,hogy előtérbe helyezze a nyomozást a vallatott életénél? Hogy asecuritate embere órákig, haláláig vallasson egy elvérző,sürgős orvosi beavatkozást igénylő nőt, és ne engedélyezzenelső segélynyújtást sem, mert ha megszűnik a vérzés és ahalál félelme, akkor már nem fog vallani? Megbocsájtható-e egytörvényszéknek,  hogy szándékosan embertelen törvényekethozzon, egy államnak, hogy ezt végrehajtassa, vagy egy pénzügyi intézménynek, amely netán már visszakapta a pénzét, de nemenged a kamatból, akármilyen terrorszervezet akármilyen áronvasalja ezt be neki? Hol ér véget a felelősség a számtalanáldozatért?

Miaz erkölcsi nívója annak a kommunista államnak, amely a földiparadicsom ígéretében szándékosan pokollá változtatja azt?Amelyik a „szocialista erkölcsösség” nevében önmaga a teljesgátlástalanság jegyében könyörtelenül uralkodik és azinternacionalizmus hazug nevében egy nagy román nemzetállamkegyetlen ráerőszakolását hajtja végre szerencsétlenkisebbségein? Milyen jogon követeli meg alattvalójától hogyéhezve robotoljon és betartson egy könyörtelenül éheztető„tudományos diétát” és egy gyakorlatban drakonikus abortusztörvényt, miközben maguk az elvtársak gátlástalanulvásárolhatnak privát üzleteikben és teljesen figyelmen kívülhagynak mindentörvényt, az abortusz törvényt is beleértve? Ahol a nőkfennhangon hirdetett egyenjogúsága csak a minimum bérért végzettnehéz testi munkába való besorolást jelenti, egyebekben őskori,rabszolga jellegű kiszolgáltatottságot? Ahol teljes engedelmességaz elvárás a nőtől? Ahol a férfi ütlegeléssel fegyelmezhetinemcsak a gyermekeit, de a feleségét is? Ahol a diktátor fiabüntetlenül megerőszakolhatja az Olympiáról hazatérőgyermeklányokat? Megtörtént. Még világszerte ismertszemélyiségeknek is teljes volt a személyes kiszolgáltatottságuk,nemhogy a köznépnek! A szerzőt is csak bátor, talpraesettmagatartása és szerettei segítsége óvta meg a még nagyobbborzalmaktól.

Dancselképesztő borzalmakat kényszerül elviselni így is. A klinikánúgy tűnik, szándékosan elcserélik a vérképletét, hogy egymásik páciens jogosult legyen az abortuszra, de nem mondják megneki. Évekig abban a hiedelemben él, hogy terhességei mégveszélyeztettebbek és ezért több aggodalomra adnak okot mint avalóságban. Amikor elvetél, őt is vérezve hagyják, egy pohárvizet sem adnak neki. Vérezve, órákig várakoztatják ésvallatják. Három jegyzőkönyvet iratnak alá vele, mielőtt azéletmentő kezelésben részesülhet. S teszik ezt vele ismételten.Szórakozásból? Kínzásból? Hiszen az államnak nem kell a magyargyerek, a szaporulati politika kizárólagosan a román nemzetiségűnépességet szándékozott növelni, nem a kisebbségit. Ez világlikki abból a magatartásból is, ami koraszülött megzatainak kijárt.Volt gyógyszer a kórházban, de az ő gyermeke nem érdemesültennek használatára. A gyógyszer, amit a román orvosnő kiírpicinyének csak felnőttnek való. Szerencsére a nővér csak féladagot ad be a kicsinek, így is alig éli túl „az orvosságot.”Nemcsak a kellő gyógyszert vonják meg kicsinyeitől – agondviselést is.  Mennyiben voltak Dancs Rózsa csemetéi és őmaga is kétszeresen veszélyeztetett helyzetben, a nemzetipolitikából kifolyóan csak azért, mert magyarok voltak? Dancstörténete arra utal, hogy igen. A románok élete se volt rózsás,de Dancsnak már pedagógusi pályája kezdetén szembesülnie kellaz őt ellehetetleníteni hivatott állami diszkriminációval. Olvassuk:

1966-bankét fiatal lány találkozott Kolozsvár főterén. Mindketten frissegyetemi diplomával a zsebükben elbizonytalanodva néztek ajövőbe.
Egyikük magyar anyanyelvűként és magyar irodalomszakos tanárként nem kapott állást Erdélyben. Egyetlen állástajánlottak fel neki: Adamclisi-ben, a Bărăgan szívében. Akkormég el nem tudta képzelni sem ő, sem a szülei, hogy mi dolga lettvolna ott neki – ma már tudjuk, hogy a romániai Gulág magyarelhurcoltjainak [koncentrációs] tábora volt ott, gyermekeik is ottsenyvedtek, őket taníthatta volna –, egyúttal magát is örökreszáműzve az életből.”

Égbekiáltóigazságtalanságok érik az elszakított területeken születőmagyarokat Trianon óta nemcsak Erdélyben, de Ukrajnában,Szlovákiában, Szerbiában, mindenhol, ahol a legszélsőségesebbnemzetállami [fasiszta] politika uralkodott és uralkodik a háborúkközötti évektől kezdve folyamatosan és folytatódva ma isanélkül, hogy egy elítélő szó hangzana az EgyesültNemzetekben, Amerikában, vagy az Európai Unióban.  ABenes-dekrétumok máig érvényben vannak. Tragikus esetek ezreilátnak napvilágot anélkül, hogy a nemzetközi hírszolgálatzavartatná magát velük. Dancs könyve Ceausescu Romániájáteleveníti meg, de az kísértetiesen hasonlít magyarellenesbánásmódjában az eleven jelenhez.

Mintfr. Pawel Cebula megkérdezi, „Lehet ezt meg nem történtnekvenni? Dancs Rózsa anyaságának kálváriája kérdések sorozatátindítja el az emberben. Bűnt jelent-e vajon egy személyiségetígérő magzat szándékos elpusztítása? Vajon nem gyilkosság-eegy világra jött koraszülöttet szándékosan oxigén nélkülhagyni az inkubátorban? Szándékosan vesetálba dobni és neminkubátorba helyezni egy héthónapra született kisbabát? Holvonható meg a határ a kettő között? Csak Isten a megmondhatója.”

Akielolvassa Dancs Rózsa könyvét és csak az általa feltártbizonyítékokat nézi, annak nem kell, nem szabad Istenre bíznia adöntést, annak magának kell határoznia. Egyértelműen el kellítélni és azonnali hatállyal megszüntetni azt az állapotot, amiegy civilizáltnak mondott Európában, egy európai vezetés alattálló unióban egyedül a magyarság ellen működik ilyenkövetkezetesen és ilyen végzetesen. Az a helyzet, amit Dancs leírtcsak enyhült valamit, sohasem szűnt meg. Ideje megszüntetni azt.Nem a magyarság a kollektív bűnös, az Európai Unió és a világnagyhatalmi vezetői minősülnek annak mindaddig, amíg ez a helyzetaz ő irányításuk alatt is megengedhetőnek minősül. Felelősségterheli azokat, akik pártfogásukba vették a gyilkos kommunistákat,akik legitimnek tartják rendszerük maradványait. Magyarországonnem fordulhat elő a kisebbségek ellen mindaz, amit rutinosanelkövetnek a magyarok ellen az elcsatolt területeken.  S haolyan nagyon kell védeni a kisebbségek érdekeit a magyaroknak,miért nem kell a magyar kisebbségek érdekeit védeni másutt? Ezta kérdést csak egy olyan, velejéig korrupt és erkölcstelen világhagyhatja válasz nélkül, mint amilyen Ceausescu világa volt.


kep

Szerkesztő: Rozsika Admin